Az acélvázas épületek számos módon védhetők a tűztől. A tipikus technikák közül több a következő:
Szerkezeti acél permetezés: Ez a technika magában foglalja a szerkezeti acél bevonását egy vékony réteg tűzálló anyaggal, például ásványi szálas vagy cementkötésű anyaggal. Ez a réteg tűzálló gátként védi az acélt a hőtől és a tűz során bekövetkező gyengüléstől.
Bevonatokamelyek magas hőmérsékletnek kitéve habznak és kitágulnak, duzzadó bevonatoknak nevezzük, és vastag szigetelőréteget hoznak létre az acélon. Tűz esetén ez a réteg védi az acélt a hőtől, és megóvja azt a gyengüléstől.
Tűzálló táblák: A szerkezet belső falai tűzálló lapokkal, például kalcium-szilikát lapokkal vagy gipszkartonnal bélelhetők. A tűz továbbterjedésének megakadályozása érdekében ezek a táblák tűzálló gátként működnek az acélváz és az épület belseje között.
Burkolat: Az acél tűz közbeni felmelegedésének megakadályozása érdekében a burkolás magában foglalja az acélszerkezet lefedéséttűzálló anyag, mint a szálcement.
Tűzoltórendszerek: Az acélvázas épületekbe automatikus tűzoltó rendszereket is felszerelhetnek. E rendszerek részeként az egész szerkezetben locsolófejek vannak felszerelve, amelyek működésbe lépésekor vizet permeteznek, hogy eloltsák a tüzet, és megakadályozzák azok terjedését.
Ezen technikák mellett az épület építészete, amely magában foglalja az oszlopok és a gerendák közötti távolságokat is, hatással lehet a tűzállóságra. Ahhoz, hogy az adott acélvázas épülethez a legjobb tűzbiztonsági intézkedést választhassa, elengedhetetlen, hogy egy tűzvédelmi szakemberrel konzultáljon.